Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Olimpiai diadal,
KOS-os körítéssel

BerkiLondon
SzujoZoltanMosolyViduPal2012L.PapIstvan2012

LondonOlympicsLila2012_logom1UJlogo2012Berki Krisztián londoni olimpiai győzelmét közel kétmillió tv-néző látta idehaza.
Az aranyérmes lólengéshez a „körítést” három egykori KOS-hallgató szolgáltatta a Magyar Televízióban: a műsorvezető Szujó Zoltán (KOS-19.) a stúdióban, a kommentátor Vidu Pál (KOS-20.) a kommentátor-állásban és az aranyos interjút készítő L. Pap István (KOS-5.) a mixzone-ában.
Egy békéscsabai, egy szegedi és egy szombathelyi fiú, pályájuk egyik csúcsán, Londonban. 


Az aranyérmes Berkiről, edzőjéről és Londonról tanárunk írt cikket tavasszal a Hamu & Gyémánt magazinban

HGy2012tavaszCimlapWeb  HGy2012tavaszBelsoCimlapEdzokWeb  HGy2012tavasz_KGportre

Húsz év magány, kettesben

„Tüsszentés London előtt!”

Olyan az egész Tornacsarnok is, mint egy nagy tüsszentés előtti pillanat.

Visszafogott versenyzők, halkan mobilozó edzők, suttogó köszönések, néma kézfogások. Csak egy-egy szer puffan-koppan-reccsen-nyekken nagyot. A tornászokból is csupán egy-egy „ahhh” szakad fel. Még fotósunk is letesz róla, hogy felmásszon a tűzlétrán az emeletre. Még sportújságíró kolléganőnk is félreteszi a saját két rosszcsont kölykéhez használatos hangját és szinte suttog a két tucatnyi „rendes kis” tornászgyerek között. Itt kicsit minden fegyelmezettebb, rendezettebb és megrendezettebb, mint másutt.

A hőmérséklet is visszafogott: az öltözőben csak 14 fok. (A tél közepén.)


Most még a zene is csak egy kazettás magnóból szól a nagy hodályban. „Ja, az egér cincogását azért így is elnyomja” – pletykálja egy régi ismerősöm, s néhány hete állítólag tényleg döglött egeret találtak a szivacsgödörben.

Tüsszenteni senki sem mer. Talán majd Londonban. (Vagy London után…)


KovacsTornaedz– Nem tudom, mi lesz az olimpia után… – morzsolja a szavakat az amúgy derűs mester, Kovács István.

– …de nem is foglalkozom vele – ez az egyetlen mondata kétórás beszélgetésünk alatt, amit nem hiszek el neki.

Nem a kudarctól fél, hisz arra volt már példa: 2007-ben csak (csak???) ezüstérmes lett egyszem tanítványa, Berki Krisztián a stuttgarti vb-n és nem jutott ki a pekingi olimpiára.

Nem attól fél, hogy nem lesz életjáradéka, hisz anno már a Központi Sportiskola sem tudta honorálni Berki sikereit, az UTE elnökének elismerését egy üveg pezsgő jelentette. (Igaz, a MOB lakásbérlése nagy segítség!) De arra is volt példa, hogy – már Európa-bajnokként – egy asztaloshoz kellett beállnia Krisztiánnak. Amikor meg már az sem ment, hát Kovács mester jelentette be versenyzőjét a saját cégéhez, hogy legalább papíron legyen valami állása…

Attól pedig végképp nem kell tartania a tavalyelőtt az Év edzőjének választott Kovács Istvánnak, hogy valaki is leradírozhatná őt a tavaly az Év sportolójának választott Berki Krisztiánról. (Húsz közös év után.)


BerkiAranyMilyennek láttad őt anno gyerekként, amikor először találkoztatok? – kérdem Berkit Kovácsról.

– Kőkeménynek – vágja rá Berki Kovácsra.

– És most?

– Kőkeménynek. Csak összeszoktunk – teszi hozzá a világ- és Európa-bajnok, aki saját bevallása szerint élete első edzésről sírva kiszaladt.

Nem is emelték ki rögtön… Na jó, a 300 óvodás gyerekből kiválasztott 30-40-ben azért benne volt („Már akkor láttam, hogy elegáns”.) De, hogy mennyi mindentől függ a fejlődés: egy későbbi felnőtt válogatott öttusázó a látszólag csendesebb tornasportban „megbukott”. Berkivel egy gyerekcsoportban kezdett, de annyira álmatag volt, hogy egy ilyen kis „elalvásánál” a gyűrű letépte az ujja végéről a bőrt. Nem is látták többet…

Vagy akár még több is múlhat a szerencsén! Ahogy a bokszvilágbajnok Erdei Zsoltika kisgyerekként egy birkózó klubba ment először, ugyanúgy Egerszegi Krisztina sem úszónak készült. Szertornázni akart! El is indultak a mamájával, hogy megkeressék a legközelebbi tornatermet, tornaedzését, de a busz csak nem akart jönni. Már teljesen átfagytak a téli hidegben a Kőér utcai megállóban, amikor érkezett egy jóságos néni a Határ út felől, s látva liluló ajkukat, azt tanácsolta, menjenek be melegedni a buszmegálló mögött lévő uszodába. („Ott olyan rendesek, nekem is mindig megengedik, hogy beálljak pár percre az előtérbe.”) És Egérke ottragadt „rendeséknél” és ötszörös olimpiai bajnok lett!

Most képzeljék el, ha időben jött volna a busz?...

Így viszont a BKV-nak és a néninek olimpiai emlékérem járna Egerszegi sikerei után?... J

Vagy úgyis tovább állt volna a tornateremből, mert ott már harminc éve is hideg volt és már akkor is volt egér a szivacsgödörben?...

Min nem múlik egy sportsiker?!

És még csak ezután jön az edző remek szeme a kiválasztásban (már persze, ha a busz el nem viszi az ifjú jelöltet…), s csak ezután következhet mester és tanítvány teljes lelki egymásra találása.

Kovács és Berki tornapárosa húsz éve elválaszthatatlan. Ráadásul, ahogy egy öttusa-kapitány tucatnyi tanítvánnyal foglalkozik; egy kajak-tréner nyolc-tízzel; egy bokszedző ideális esetben csak hárommal, néggyel; addig egy profi szertorna-mester egyetlen eggyel.

 – Ez az egyetlen, amiért néha kritizálják szegény Kovácsot – magyarázza Ormai doktor, az összes hazai csúcstrénert tömörítő Mesteredzői Kuratórium elnöke. – Pedig ettől csak nehezebb neki. Ha az az egy megsérül… Hacsak egyszer összerúgják a port… Ha azt az egyet lepontozzák… Ha az az egy versenyző egy pillanatnyi megingás miatt nem nyer… Hiába tett meg mindent az edző, hiába dolgozott tökéletesen, ő is eredménytelen. A legtöbb sportágban azért van javítási lehetőség. Tornában nem nagyon.

Épp közbevetném – már Kovács Istvánnak –, hogy azért egy torna-gyakorlat közben is lehet korrigálni, mikor mintha csak ráérezne, rögtön válaszol a fel sem tett kérdésre:

– Talajon még talán egy oldalra lépéssel javíthatsz. De a férfi tornászoknak a lólengés olyan, mint a lányoknak a gerenda: egyensúly-szer. Egy hiba, s vége. Vagy, ha mégis sokat – sokat?! – korrigál, akkor meg nem marad ereje jól leugrani.


Mondom, hogy mint egy tüsszentés. Előtte feszültséggel teli csend… Aztán vagy jön, vagy nem… Vagy a zsebkendőbe, vagy mellé… Megkönnyebbülést hoz, vagy belebetegszel…

És mindennek a tetejébe a versenyen az edzőnek kell meghatároznia, hogy a három variáció közül melyik gyakorlatát választja a versenyzője.

Biztonsági „kűrt fut”?

Vagy egyenesen menjen rá a nagy versenyen a 6.9 pontból induló „spéci” gyakorlatra? (Legutóbb a 6.7-es is elég volt az aranyhoz.)

Vagy kockáztassanak a még nehezebbel? Hisz ahogy annakidején csak a kétszeres olimpiai bajnok Magyar Zoltán tudott a kápán is dolgozni, úgy most csak Berki Krisztián tudja megcsinálni az orsót a bőrön. Négy éve már, hogy bemutatta, de még mindig csak ő tudja az egész világon. D-elem…

Huh, de kegyetlen: ha az edző túl magasról indítja, belebuktathatja versenyzőjét. Ha túl alacsonyról, azzal is. Ha telibetalál, a tornász még akkor is elronthatja.

És még ott vannak az ellenfelek. Az ausztrál vetélytárs például nem jól viseli a feszültséget („Nem bírja az agya a stresszt.”). Kovács mester ránéz, s már tudja, a 10-es skálán hányasra ideges az auszi… Ha 8-9-re „felfut” a fiú, akkor ellene már nem kell kockáztatni. De ezt az összes ellenfélnél így sorra venni, jól megítélni?!...

És ugye az olimpián egy tornász egyszer mehet csak a szerre. Az egész 50 másodperc. Na jó, körítéssel együtt három perc. S az mindent meghatároz. (Mindent!)


Visszafelé: négy év munkáját.

Előre: sikert, hírnevet, pénzt, egész további életet.

Kettőjükét.

A mester veszi le a terhet a tanítványról:

– De az biztos, hogy amikor lejön, megöleljük egymást.

KOS Plusz

Számüzzük a kameralázat!

Visszatérő feladat: mutasd be kedvenc tárgyadat a kamera előtt! Az igazi cél persze a beszélő „megnyugtatása": a kezében tartott tárgy csak segít „megnyílni”, elfelejtetni a körülötte lévő kamerákat, lámpákat, monitorokat; leküzdeni a lámpalázat.

Hoztak már karikagyűrűt és kutyát, marsallbotot és szteppcipőt, Barbie-babát és bibliát, Fradi-sálat és rózsaszínpárducos melltartót, mobiltelefont és irodaszéket. A csúcs: Vadon János (KOS-13., azóta ismert tévés és rádiós szereplő) nyulai. Ráadásul a nézőknek kellett kitalálni, a fülüknél  fogva lógatott szegény párák közül melyik a preparált (kitömött) és melyik a szintén mozdulatlan, de élő. 

A KOS-módszer a stúdiódrukk ellen nála is bejött. „Nyusziból″ médiaoroszlán lett.

PRE - KOS
Keresés