Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Próbafilm - hogy tudd, mire számíthatsz!

Filmértékelések, okulásul...

filmvetitogep

A KOS-ban a puskát is kijavítják a tanárok, s hogy a vizsgaremek se legyen zsákbamacska, itt is van egy bónusz lehetőség.
Akár végzős, akár kezdő hallgató vagy, a januárban leadandó vizsgafilm előtt készíthetsz egy úgynevezett próbafilmet is. Ennek értékeléséből már sejtheted, mire számíthatsz majd kicsivel később, az „igazi” vizsgafilm kapcsán. Magyarán: a kritika segíthet, hogy másodszor már ne kövesd el ugyanazokat a hibákat.


Néhány részlet az idei próbafilm-értékelésekből (KOS-44. és -45., 2013. január):


Nagyon XXI. százados (RTL Klub). Ez nem kritika, sőt.

Helyes, kedves, jól mozog, jól beszél. Érződik a visszafogottság, a kiélezett fegyelem és figyelem a szép beszédre. De nem zavaró, mert téma és stílus, beszéd és öltözék, riporter és kép végig elegáns összhangban marad.

A szellemes szóképek (pl. „a kerékpárosnak hiányzik egy kereke”) értékét is erősen csökkenti a kevés, de súlyosan színtelen, itatós-szárazságú szószörny („vélemények születésében”, „földkerülési út”). Keresse, kutassa írásaiban és irtsa őket!!!

Érzi az arányokat, nem megy el semmilyen szélsőség (drámaiság, heroizálás vagy épp elviccelődés) irányába, nem kezd sem magyarkodni, sem sajnálkozni, sem szponzor után kiáltani, sem semmi…


Pocsék a hang, a puskamikrofon – vagy a kamera zajmikrofonja – itt és így kevés, rengeteget levesz az egész értékéből.

Hegyként omlanak ránk a kissé öncélú stand up-halmazok. A romok alól még akkor sem jön ki szegény néző, amikor érdekesnek szánt, ellesett, kulissza mögötti képeket öntenek rá, vigasz gyanánt.

Hiányzik belőle a szünet nélküli feszültség, a folytonos feszítettség. Ezáltal nem kelti fel, nem tartja magas szinten ébren az érdeklődést.

A témaválasztás sokat ígér, a témaközelítés azonban szétfújja a „jó levegőt”, ami megmarad az alkotói szándék szintjén. Kár, mert a témában, s feldolgozójában is érezhetően sokkal több van!

Tipikusan ez a próbafilm célja: fájdalommentesen rájönni, hogy

-         hajlamos vagyok kihagyni egy fontos szintet, egy lépést,

-         átgondolom, mégsem fordítok elég gondot a dramaturgiára,

-         nem vettem fel elég képillusztrációt (vagy épp: túlontúl sokat…),

-     nem fordítottam elég gondot a technikai igényességre (van, amikor ez megoldhatatlan).

Így volt ez most is. Mert ezek után pláne biztos, hogy az igényes, de csak félig sikeres főpróba után remek előadás – vizsgafilm – következik.


Profi a beköszönő stand up, remek hangon szól a narráció – de hosszú. Kereken egy perc után lyukadunk ki végre a darabnál, addig csak folyamatos felvezetést szenvedünk el.

Mondhatnám, hogy nem dolgozta magát halálra a filmkészítő, hisz adva voltak a próbajelenetek. Lényegében a próba-mocsingokat – ezeken mindig szeretünk rágódni – becsomagolta két szelet stand up-ba; de nem erről van szó. Ezt jól kisütötte és végig nagy lángon tartotta, szépen tálalta.

Jó érzékkel válogatta ki a próbaképeket, hangulatot sugallt a stand up-okkal; igaz, a beözönlő tömeg helyett érdekesebb lett volna egy-két kijövő néző személyes véleménye.


Profi a kezdés a szürke-fekete képpel. Utána viszont már fölösleges felolvasni a filmben. (Ott, a helyszínen muszáj volt, de pont az ilyen részeket kell bátran, kötelezően kivágni! Legyen hozzá ereje!)

Érződik a törekvés az igényességre a vágóképezéseknél – legalábbis nincs fedetlen vágás –, de nem azonos hosszúságúak az áttünések, néha így is „ugrik” a kép, nem szerencsés a beszélőre rátenni saját magát, hasonló képkivágásban (pl. Erdősné telefonál).

Bátrabban kellett volna vágni! A dánszentmiklósi polgármesternél sem a kérdés, sem az ő felvezető szövege nem kellett volna – egy summás mondat több lett volna.

Nagy zajban (tányércsörgés) tartsa közelebb a beszélő szájához a mikrofont.

Ilyen figyelemfelkeltő körkérdéssel kellett volna kezdeni, mint amilyennel zárta.

KOS Plusz

Számüzzük a kameralázat!

Visszatérő feladat: mutasd be kedvenc tárgyadat a kamera előtt! Az igazi cél persze a beszélő „megnyugtatása": a kezében tartott tárgy csak segít „megnyílni”, elfelejtetni a körülötte lévő kamerákat, lámpákat, monitorokat; leküzdeni a lámpalázat.

Hoztak már karikagyűrűt és kutyát, marsallbotot és szteppcipőt, Barbie-babát és bibliát, Fradi-sálat és rózsaszínpárducos melltartót, mobiltelefont és irodaszéket. A csúcs: Vadon János (KOS-13., azóta ismert tévés és rádiós szereplő) nyulai. Ráadásul a nézőknek kellett kitalálni, a fülüknél  fogva lógatott szegény párák közül melyik a preparált (kitömött) és melyik a szintén mozdulatlan, de élő. 

A KOS-módszer a stúdiódrukk ellen nála is bejött. „Nyusziból″ médiaoroszlán lett.

PRE - KOS
Keresés