Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Risztov Éva nyerte Londonban a 10 km-es úszást

Olimpiai bajnok lett
az egykori KOS-hallgató!

risztovevaUSZIKrekamera1Szuk
RisztovEva2012London

Az újságírókat is le akarta győzni!

A teljes igazsághoz hozzátartozik: Risztov Éva nem azért felvételizett (sikerrel) a Komlósi Oktatási Stúdióba, mert barátságot akart kötni az újságírással. Sokkal inkább azért, mert kifejezetten ellenséges viszonyba került néhány újságíróval. Az „ezüstlány” – merthogy akkoriban sorra szerezte a számára csalódást jelentő világ- és Európa-bajnoki második helyezéseket a medencében – meg akarta érteni, miért olyanok (vele) az újságírók, amilyenek...

Megismerni őket, legyőzni őket, vagy esetleg átállni a pályának erre (a sikeresebb?) oldalára, ezért jött a médiaiskolába.
Nem volt jó tanuló. Mert nem a tananyagot, nem a szakmát akarta elsajátítani, hanem a mögöttest, az emberi motívációt kereste minden egyes sor, szó, sőt mozdulat mögött.

Akarva-akaratlanul volt némi közöm ahhoz, hogy a média – de nem kertelek, kimondom: a Magyar Televízió, a TeleSport, az athéni olimpiai stáb és annak is pár tagja – csúnyán elbánt vele. Főszerkesztő-helyettesként én bíztattam a riportereinket: akár nem sokkal a verseny után is kérjenek interjút a sportolóktól. (Azóta ez már természetes, akkor még ennyire nem volt az.) De azt soha nem mondtam, hogy verseny előtt is faggassa, kritizálja, támadja, billentse ki (amúgy sem biztos, hogy meglévő) egyensúlyából a magyar olimpikont.
Márpedig Athénban, az olimpiai faluban ez történt. A TS-nél amúgy rövid időt eltöltő riporter nem egyszerűen megríkatta, hanem meggyötörte a főszámán már (csalódással) túljutott, de még további futam(ok) előtt álló Risztov Évát. Nemcsak a mécses tört el, úszócsillagunk is összetört.

Lett is belőle balhé, rohant is be „megtekinteni″ a felvételt Gyárfás elnök és Kiss kapitány, de főnökünk, Vitray Tamás ezúttal is zseniálisan lecsitította őket. Egyetértettek abban, hogyha nem adtuk volna le az interjút, az sem segített volna már semmit. S abban is egyetértettünk, hogy többet viszont nem adjuk le.

Éva pontosan tudta, hogy mi történt, hogy közöm volt az egészhez.
Mégis a „Komlósi-suliba″ jelentkezett nem sokkal később, már az ősszel. Akkor nem nagyon értettem, mit keres nálunk. Akkor még nem gondoltam, hogy a kesztyűt akarja felvenni. Hogy meg akarja érteni, miért bánt vele úgy a média, ahogy. Hogy el akarja sajátítani, hogy hogyan kell ezt. Vagy, hogy hogyan nem kell, nem szabad...

Nem volt jó tanuló. Tán tehetséges sem. Kíváló Interjúalany annál inkább. Szinte igényelte, hogy kérdezzük pályájáról, de legfőbbképp erről az ominózus esetről. Pontosabban nem is azt, hogy kérdezzük, hanem, hogy ő újra és újra kifejthesse, hogy volt, mit érez, mit gondol az egészről. Meg magáról, magányosságáról, „ezüstösen elrontott″ (idézet tőle) sportkarrierjéről. 
Szomjazta, hogy kimossa magából. Igen, ilyen ellentétesen és zavarosan, mint ez a szókép. Igényelte, elvárta, hogy a legjobbak készítsenek vele újra és újra interjút. Félreértés ne essék, ezek nem hogy nem kerültek adásba, de még a KOS archívumába is csak olykor, max. az iskola hallgatói jelengtették a hallgatóságot. Nem szerepelni akart, hanem gyógyulni, fecsegve felejteni.

BorbelyJakupcsekRisztov

„Emlékszel, nyolc éve egy teljesen megtört embert küldtél oda nekem, hogy beszélgessek vele? Nem megsértve Szilágyi Áront és a többieket, de nekem ő a legnagyobb bajnok most, hogy felállt!″ – hívott telefonon két perccel a londoni célbaérés után Vujity Tvrtko „tanár úr”. S nem mondta ki, pedig joggal mondhatná: ebben neki, a kemény, de sportszerű riporternek is van egy ezreléknyi része. Mint ahogy a Risztovot a KOS-ban hasonlóan terápiás céllal interjúztató Jakupcsek Gabinak és Borbély Zolinak is. Na meg műhelytanárának, Kalmár Tibinek, aki ugyan bevitte gyakornoknak Évát a Juventus Rádióba, de azért olykor finoman érzékeltette vele, hogy nem ott van igazából a helye...

Nem volt jó tanuló. Mindenről maga jutott eszébe, (kudarcos) úszópályája mellett legfeljebb (remélt) motorversenyzői (!) jövőjéről (?) szónokolt, bármi volt az eredeti téma. S mikor valamelyest kibeszélte magából tragédiáját, kiszállt. Az első hossz után, ha az újságírói tanulmányokat tekintjük. Féltávnál, ha a felejtlésről, a gyógyulásról beszélünk. 
Akkor, bevallom, úgy éreztem, soha semmiben nem fog már célba érni, tönkretette őt a sport, a saját idegzete, meg néhányan, akik akarva-akaratlanul tettünk ellene.

Megkövetem. Nem hittem, hogy ilyen hosszútávú harcos. Az eszembe se jutott (akkor talán még neki sem), hogy visszatér az úszók közé. Hogy 7-8 évet (!!) rááldoz – képes rááldozni –a tulajdonképpeni újrakezdéshez. 
De visszajött. Már nem (csak) a medencébe, a kimért pályák, a kötelek közé. Hanem a szabadvízre; a könyöklések, a harcok, a kemény fordulók világába. Mert megérett rá, megedződött, mert már tudja és akarja vállalni a harcot.
Hiszem, hogy ehhez a médiától, tőlünk kapott mélyütés is hozzájárult.
Ezzel együtt, nem kellett volna. Bocs, Éva!
És kösz, hogy ezt egy ilyen győzelem után volt lehetőségem végre, más helyett is elmondanom.

Komlósi Gábor

KOS Plusz

Ezermester médiamunkások

Hol vannak már azok az idők, amikor hét-nyolc fős stábok vonultak ki egy-egy eseményre, és külön személy volt a sofőr, a riporter, a szerkesztő, az operatőr, a technikus, a vágó. Ma már – mi tagadás, költségcsökkentési szempontokból – a legtöbb helyen azokat a médiamunkásokat keresik, akik egy személyben képesek ellátni ezeket a feladatokat. Magyarán leszervezik, leforgatják, megvágják, alámondják az anyagot, egyedül. 

Éppen ezért a KOS-ban is ilyen „mindenhez konyító”, all-round embereket igyekszünk képezni: kicsit operatőrködünk, kicsit vágunk, kicsit riporterkedünk, kicsit szerkesztünk, na meg persze a kamera előtt is mindenki jó néhányszor kipróbálja magát.

PRE - KOS
Keresés