Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Kovács Nikolett (KOS-26.): nívódíj a Sportújságírás Világnapján

Páratlan siker!

KovacsNikolettCivilEgeszalakos

msuszA Nemzeti Sportosok taroltak a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) díjkiosztóján. 
Ezért is páratlan bravúr, hogy az írottsajtó-kategóriában egy „egyesületen kívüli″, Kovács Nikolett nyert. A KOS-26. egykori ösztön-díjasa, aki rendszeresen publikál motoros cikkeket, s két könyve is megjelent már – főállásban motor-versenyző! – Miért? című írásával nyert, két nemzetisportos előtt.

KovacsNikolettmotorversenyzo

MehesGaborportreSportújságírás Világnapján elismerő oklevelet kapott 2011-ben Méhes Gábor (KOS-8.), a SportTv kommentátora.
AIPSA Nemzetközi Sportújságíró Szövetség (AIPS) még 1995-ben – magyar javaslatra – döntött úgy, hogy július 2-a legyen a szervezet, illetve annak tagjainak a napja világszerte!


KovacsNikolett2        Kovács Nikolett:     Miért?

A misanói hétvége óta csak ez a kérdés motoszkál a fejemben. Miért kellett hét nap alatt

két tizenéves versenyzőtől is búcsút vennünk? Miért kellett 40 nevezést is elfogadni a

Moto2-es kategóriában, amikor a pályák többsége nem kész ennyit befogadni? Miért

kell műfűvel körberakni a pályákat? Miért kell vizsgálatot indítani Redding és De

Angelis ellen, akiknek esélyük sem volt elkerülni az ütközést? Miért nem állították meg

a futamot, és kezdték meg az aszfalton az újraélesztést? Vagy, ha rögtön megértették,

hogy nagy a baj, miért kellett az ellenkezőjét állítani?

Általában az utolsó újságírók egyike vagyok a versenyeken, akik elhagyják a pályát. Kivéve a

múlt vasárnapot. Amikor éjjel kijöttem a sajtóközpontból, a megszokottnál jóval többen

dolgoztak még. Keresték a szavakat, amivel egy kedves ismerős, barát elvesztését le lehet írni.

De voltak, akik csak meredten bámultak maguk elé, és a rengeteg miértre keresték a választ

könnyeiket törülgetve.

A japán versenyzők, fotósok és újságírók mindig is összetartottak a futamok során, így nem

meglepő, hogy őket viselték meg leginkább a történtek.

De nemcsak az ő lelkük háborog egy hét elteltével is. A közösségi portálokon egymást érik a

Shoja Tomizawáról készült videók, fényképek és megemlékezések.

Miközben újabb és újabb hírek kapnak szárnyra, mint például, hogy néhány MotoGP-s pilóta

már a futam előtt tudta, hogy a japán életét veszítette… Egyre több a megválaszolatlan

kérdés, amikre egyfelől jó lenne feleletet kapni, másfelől én is tudom, hogy ez a sok

polemizálás sem hozza már vissza Shoját. De akkor is…

A baleset

„A San Marino Nagydíj Moto2-es versenyének 12. körében vagyunk. A 48-as rajtszámú

Tomizawa a 11-es kanyar (Curvone) kigyorsításánál rászalad a rázókő melletti műfűre, amin a

motor megcsúszik. Shoja a földre kerül, nem csúszik ki a pályáról, így a közvetlen mögötte

érkező Alex De Angelis és Scott Redding sem tudja őt kikerülni. Egyikük a mellkasán,

másikuk a csípőmagasságán hajt keresztül, és ők is hatalmasat esnek.”

Azonnal érezni lehetett, hogy nagy a baj, főként, amikor a visszajátszásokból kiderült nem a

motoron hajtott át a két másik versenyző, ahogy abban reménykedtünk, hanem Tomizawán.

Piros zászló

A szabályok azt mondják, ha egy versenyző a pályán marad az esés után, piros zászlóval meg

kell szakítani a versenyt. Ez esetben erre nem került sor. Állítólag azért, mert a sportbírók

hihetetlen szakértelemmel 20 másodperc alatt szabaddá tették a pályát. Ehhez képest

készültek olyan fotók, ahol a mezőny vége – akik 30-35 másodpercre voltak az elejétől –

elhalad a földön fekvő motoros mellett. De hagyjuk is a másodperceket, talán, ha megállítják

a futamot, a pályabíróknak nem kell fejvesztve rohanniuk a hordágyon fekvő sérülttel. Akkor

talán nem botolnak meg a sóderágyban, és ejtik le a versenyzőt. A sérülések ismeretében, amit

az okozott, hogy a másik két versenyző áthajtott Shoján, senki sem állítja, hogy ennek köze

van a baleset végső kimeneteléhez, mindenesetre az olasz hatóságok vizsgálatot indítottak a

történtek kapcsán. Valószínűbb persze, hogy minden ugyanígy alakult volna, de talán

kevesebb gondolat kezdődne most úgy, hogy mi lett volna, ha…

További vizsgálatok

Az olasz hatóságok mindig is keménykezűek voltak. Emlékezzünk Ayrton Senna 1994-es

balesetére Imolában, amit évekig tartó tárgyalások követtek, melyben a Williams csapat több

tagját is elítélték gondatlanságból elkövetett emberölés kapcsán. A múlt héten nemcsak a

rendezők, a pályabírók, de Alex De Angelis és Scott Redding ellen is vizsgálat indult.

Reméljük, ez nem húzódik el ilyen hosszasan, és még csak véletlenül sem hoznak

elmarasztaló ítéletet. Pont elég a két fiúnak a lelki sokk, amit azóta is megélnek.

Honnan tudhatták?

A baleset 12:36-kor történt, ami után Shoja szívét folyamatosan próbálták újraindítani. Végül 14.40-kor adták ki a közleményt, miszerint 14.20-kor a riccionei kórházban életét veszítette a

japán. Vajon miért mondták néhány perccel az esés után, hogy egyik versenyzőnek sincs

életveszélyes sérülése, miközben ő folyamatosan az életéért küzdött? És miért nem jutott

eszébe senkinek sem lefújni már a Moto2-es díjátadó ceremóniát?

Nem vagyok orvos, de igen hihetetlenül hangzik, hogy közel két órán át próbálták őt

újraéleszteni. Az agy néhány perc után megáll, ha nem kap oxigént, ezért sem szoktak ilyen

hosszasan próbálkozni.

Tényleg csak azért történt mindez, hogy a MotoGP futamát elrajtoltassák…?

Ráadásul Nicky Hayden és Jorge Lorenzo is azt állítják, már a rajtrácson tudták, hogy társuk

nem élte túl a sérüléseket. „Amikor láttam az esést, tudtam, hogy a legrosszabb is

bekövetkezhet. És mielőtt elhagytuk a rajtrácsot, ezt meg is erősítették nekem, bár még nem

volt hivatalos.”- írta Lorenzo a blogján.

Nem állítom, hogy hibás döntés volt a királykategória versenyét elengedni, főleg, ha

belegondolok, hogy a jelenlévő 50 000 néző között milyen indulatokat válthatott volna ki a

futam törlése, de abban biztos vagyok, hogy semmilyen díjkiosztónak nem volt helye.

Okok

Egyfelől egy fatális baleset volt, ami bármelyik pályán, bárkivel megtörténhetett volna,

másfelől azért akad egy-két dolog, amin érdemes elgondolkozni. Ilyen például a pályákat

övező műfű, amiről Lorenzo és Casey Stoner is többször is elítélően nyilatkozott már

korábban, mondván túlságosan csúszik és balesetveszélyes.

A másik kérdés a Moto2-es mezőny hatalmas létszáma. A pályák többségének befogadó

képessége 30-36 fő, ami a versenyeket illeti, ehhez képest ebben a kategóriában 40-en

versenyeznek ráadásul gyakorlatilag teljesen egyforma motorokkal, amiből logikusan

következik, hogy folyamatosan egymás árnyékában motoroznak. Pont ez a tény okozta a

tragédiát is.

Folytatás

Előbb-utóbb nyilván megnyugszanak a háborgó lelkek. A versenyzőknek is tovább kell lépni,

hisz a hétvégén már újabb futam várja őket Aragónban. De vajon túl tudja-e magát tenni a

történteken a két érintett, De Angelis és Redding? Utóbbi úgy nyilatkozott, hogy nem tudja,

képes lesz-e még motorra ülni. Ami biztos, a versenyről való indulásról csak azután dönt,

hogy tesztelt egyet Jerezben, mert meg kell értenie, hogy képes-e még úgy húzni a gázt, mint

előtte.

Reméljük, ő is olvasta honfitársa, Bradley Smith gondolatait, és ez erőt ad majd neki is. „Ami

leginkább megsebzett, az a tény, hogy csak néhány hónappal volt idősebb nálam,

decemberben ünnepelte volna a 20. születésnapját. Shoja tragédiája még jobban megértette

velem, hogy mennyire szeretem a motorozást. Magunkba kell néznünk, és mérlegelni a két

lehetséges verziót. Szögre akaszthatjuk a bőrruhát, és új életet kezdünk, vagy felvesszük a

sisakot, és két hét múlva felállunk az aragoni rajtrácsra. Nem tudom elképzelni az életem

motorversenyzés nélkül. Tisztában vagyok a kockázatokkal, és az agyam mélyén ezek mindig

ott is vannak, de egy olyas valamit csinálok, amit szeretek és nem tudom elképzelni, hogy

bármi másba kezdjek.”

++++KERETES++++

Nietóért is aggódtunk

Fonsi Nieto még az indinapolisi forduló időmérő edzésén (aug.28.) bukott. A spanyol bal

lábának sarokcsontja és ugrócsontja tört el, azok találkozásánál. A sérülés súlyossága miatt

még vasárnap megoperálták. A beavatkozás a tervezett három helyett közel hét órás volt, de

mindannyian abban a tudatban indultunk vissza Európába, hogy Fonsival minden rendben.

Misanóba érve döbbenten hallgattuk, hogy Nietót később többször is újra kellett éleszteni, és

egy ideig fennállt az amputálás veszélye is. A szerdai, harmadik műtét során pedig az altatás

során léptek fel komplikációk.

KOS Plusz

A KOS (egyik) igazi varázsa a személyes találkozás a médiasztárokkal

Arról nem is beszélve, amikor „késve” kezdődött a 12.00-ra kiírt előadás, mert a hallgatóknak „meg kellett” nézniük a déli Tv-híradót, amelynek műsorvezetője aztán tíz perccel később, talpig sminkben, 12.15-kor már ott állt „élőben”, az imént még megcsodált ruhában a tanteremben és elkezdte az előadását.
Az „aktuális sztárok” aztán igazán azt tanítják, ami épp a legfrissebb tudnivaló a médiáról!

PRE - KOS
Keresés