Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

KéPRE-KOS (2013 tél)

Beszámoló a 2013 januári PRE-KOS-ról: képregény, diaporáma, képes

összeállítás

NagyReka45PREKOS2013janDivatbemutatoFilmbolVagott.jpg

A TTT (Tőzsde Top Ten vetélkedő) felborította a KOS-tőzsde élmezőnyének sorrendjét, de az utolsó feladat még szorosabbá tette a versenyt: a PRE-KOS-ról készült beszámolók között volt

♦ újszerű ötletként képregény (Nagy Réka munkája ITT látható),

♦ meglepő megoldásként diaporáma (Csabai Szilvia fotópoénjai ITT),

♦ hagyományos „hosszú képaláírások” sorozata (Kocsis Brigitta összeállítása ITT),

♦ poénszövegek áradata (Szász Adrián montázsai ITT),

♦ a kiírásnak némileg ellentmondó (?!) „csak szöveg” megoldás (Tóth Anna Nóra cikke ITT),

♦ cikk néhány képpel (Kis Norbert, illetve Szöllősi Péter illusztrált írásai),

♦ de egy Facebook-bejegyzés erejéig egy leendő hallgató is jelentkezett (Markos László minitudósítása ITT).

Ami pedig a KOS-tőzsde végeredményét illeti: soha nem volt még ilyen szoros a verseny:
- az 1. és a 2. helyezett között mindössze 10 pont a különbség,
- az első három helyezett 2300 pont fölött végzett,
- végül valamennyi vizsgázott hallgatónk teljesítette a minimumként előírt 21 pontot.

A végső sorrend ITT olvasható.


Félmillió lapos lépés

Élményképes összefoglaló

Legalább a magas sarkúm kopogását hallanám! Az, mint mindig most is megnyugtatna. De ma intelligens, okos, nem hivalkodó nőnek öltöztem, így gondos mérlegelés után lapos kis cipőt húztam. A magas sarkaktól mindig magabiztosabb vagyok, de most azt akartam, hogy belülről sugározzon a határozottságom. Ma délután ordítania kell belőlem a Lehetőségnek. Nem mondtam volna még?! Perceken belül belépek a Magyar Újságírók Országos Szövetségének ajtaján, egyenesen a KOS-ba tartok, előfelvételim lesz.

Egy bő fél év múlt csak el, s a Műterem girbe-gurba széksorai között zöldfülű PREKOS-osok ütötték fel fejüket. Még én sem fejeztem be az első félévem, de már megismerkedtem az utánpótlással. Volt köztük ki harsány, volt ki félszeg és olyan is, ki jobban figyelte sorstársait, mint az előadót. Egyikük sem lépdelt magas sarkakon. Nem tudtam eldönteni, hogy ez a koncepció része vagy a fiatalság könnyelműsége.

Fekete szoknya és fekete ing van rajtam, a hátam mögött pedig néhány a szakmában eltöltött év. Bakik és sikerek, elismerés és megfedés. Nem akarom magam kipróbálni a médiában, köszönöm szépen! Volt már részem a kigyulladó piros lámpás kamera kereszttüzében. Épp ezért tudom, hogy meg kell tanulnom azt, miképp tud boldoggá tenni az a világ, mely néha annyira boldogtalan. Városi legenda a szereposztó dívány – nyugtatom magam és készülődök a kamerapróbára. Francba, megint felvillant az a kis piros fény…

„Kamerapróba! Lehet menni kamerapróbára!” – harsogta valaki az ajtóból. A PREgeneráció tagjai mintha meg sem hallották volna. Pedig látszólag egyik sem szorongott, mégsem indult el még senki a vezérlő felé. Csapatokba verődve igyekeztek összeírni a figyelemfelkeltő kérdéseiket a valahonnan ismerős arcú Búza Marcinak, a gyönyörű Kocsis Briginek, a drámai Nagy Réka Ilonának valamint az öblös hangú Dobos Tamásnak. Mindegyik team kapott egy alanyt, egy „KOS celebet”, de bátorságot sajnos nem osztogattak a kamerapróbához. „Az a csapat, felállni!” „… De, mi…” „De, ti! Mehettek kamerapróbára! Nagyot nyeltek, majd elindultak a sarokból. Reménykedtek, nagy levegőt vettek és bejelentkeztek. „ Jó napot kívánok, Kis Királyfi vagyok.”

Nem hiszem el, hogy ezzel a szörnyű antréval kellett a kamerapróbámon bemutatkoznom?! Tényleg elmondtam, hogy polgármester akartam lenni 7 éves koromig? „Aztán jött a nagy törés…” Nagy törés 7 évesen?? Számomra nem meglepő,hogy időről-időre visszatérő passzióm önmagam karikatúrájának kiszínezése, de azért ezzel várhattam volna egy kicsit. Várok. Egy kicsit. Nem kellett sokat. Csak a Cikkírási feladatig. Lehetséges témák: olimpia – nem érdekel; tandíj – úgyis mindenki arról ír; divat – laposban vagyok, na ne már! Egyre több tűzoltó tűnik el – tökéletes! Na persze nem a tűzoltóknak. Nekem tetszik. Írok, szaporodnak a karakterek, megszűnik a tudatosság, ömlik belőlem az elfojtott szakmai alázat, betűvé duzzad az a néhány médiától távolt töltött év. A millió-egyedik leütés után lejár az idő, visszatér a józan eszem. Átolvasom kisregényem. Nem túlzok. Regény lett. Cselekmény nélküli, egy szó sincs benne a tűzoltókról. De, a címben! Késő. Komlósi Gábor kezébe adom. Mosolyog, hisz nem tudja mit adtam ki a kezemből. Egy hömpölygő érzelmi túlskálázás. Értékeléséből utóbb megtudom, hogy később annyira már nem mosolygott…

Odafordultam az egyik csapathoz. Laposban voltam, de mégis sugározhattam valami erőt, mert hatalmas kerek és hálás szemekkel figyeltek rám. Mint Toldira, aki széles vállán petrencésrudat  tartva mutatta a jó utat Budára. Az én hosszú, vaskos gerendám a ’nagy információ’ volt, miszerint Kocsis Brigi az a szőke hajú lány ott, a bőrszerkóban. Aki szabad idejében nem szado-mazo filmet forgat, hanem felelős szerkesztője a KOS Médiacsoportnak – a TV-nek, a Rádiónak és az Újságnak - , pedig alig múlt 21 éves. Jól ír és nagy szíve van, egyébként ösztöndíjas. Ti is lehettek azok – csacsogtam.

Még csak fél év, következtetést levonni nem érdemes, de életem legigazabb befektetésének tűnik a Komlósi Oktatási Stúdió. Félmillió forint az ára, de elkezdtem laposban is magabiztosan járni. Remélem ők is így tipegnek tova.

Tóth Nóra Anna
(KOS-45.)


Keresés