Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Noteszlapok a PRE-KOS-ról (2012 nyár)

Rettegj, Szellő,
jön az új KOS-generáció!

PRE-KOS2012augInterjuHomalyos

Ki e-mailben, ki a Facebookon, ki egyenesen szorgalmi feladatként beadott cikkben értékelte a PRE-KOS homályos és tűéles vonásait.

Néhány idézet a hallgatók írásaiból.


Média-szerelem? Augusztus 23-a reggel. Végre! Már mióta várom, hogy szabadságon legyek?! Most megtörténik, mától egy teljes hét munka nélkül.
Azaz... Délután egy órára megyek a PRE-KOS-ra.
Normális vagyok? Minden korombeli nyaralni megy a szabadsága idején, én meg a várva várt iskolai nyílt hétre…
Nagyon izgulok, nem is értem…, kicsit úgy érzem magam, mint amikor első randira megyek egy új pasival…

………..

És vajon nagy szerelem lesz-e a randiból vagy csak egy kaland? Jövő ilyenkor már biztosan tudjuk a választ. Mondjuk, hogy házassság, a médiával.

M. Á.


Élményeim. Az első napi kamerapróbát – amelyen szerintem sikerült minden létező és nem létező televíziós bakit elkövetnem – sose felejtem el, mint azt se, amikor példaképem, a sportriporter-legenda Hajdú B. István vett részt egy kötetlen beszélgetésen velünk, a lelkes amatőr sportújságírókkal. Az előre meghirdetett 1 órából majdnem 2 lett... Ez az első nap még inkább nyomatékosította bennem azt a kitűzött célt, hogy én bizony sportújságíró szeretnék lenni.

A második nap se telt el unalmasan. A rádiómúzeum „bevétele” nagyszerűre sikerült, mivel mindazt, amiket otthon a nagyszülőktől, szülőktől hallott az ember, itt kézenfoghatóvá vált számunkra. Később Léderer Ákos sztorijai élményszámba mentek, ha valaki, ő igazán tud mesélni a sport-szélsőségekről.. Este következett Murányi András, akinek lazasága és sajátos humora tartotta ébren a már fáradt hallgatókat.

K. A. G. (Attila)


Pályára kerültünk. Színesek feszültek Fehéreknek. A pálya szélén várakozó sajtómunkatársak hangszálaikat melegítették a közvetítésre, míg a pályán folyt a tényleges fizikai átmozgatás. Majd a megfelelő létszám elérésének pillanatában kinevezték a játékvezetőt, a fiatal Monsieur Ferencváros-szurkoló kapta a megtiszteltetést, hogy szakértelmével hozzájárulhat a játék tisztaságához. Két perc elteltével Monsieur a sípjába fújt, és megkezdődött a mérkőzés.

Kispályáról lévén szó, 4+1-es összeállításban kezdődött a összecsapás. Az első perceket a harcos mezőnyjáték uralta, ami alatt a szemfülesebbek észrevehették, a Színesek kapusának különcségét, miszerint a hálóőr hiányos felszereléssel kezdte a találkozót. Egész konkrétan mezítláb lépett pályára. A bíró sporttárs viszont figyelmen kívül helyezte ezt a ’’szabálytalanságot’’, így megszakítás nélkül folytatódhatott az esemény.

K. A. G. (Andor)


(O)KOS döntés előtt. Komlósi séf úr és csapata programok széles választékát tálalta fel az érdeklődőknek, egyhetes maratoni KOStolója svédasztalán. A vonzó csomagolást lefejtve, díszítő elemeket félredobva igyekeztem magam is a lényegre – a menü ízére koncentrálni. Hogy érezzem, a falatok fogamra valók-e, érdemes-e rájuk, mint egy jóféle menzára, hosszú távon befizetni.

Fő érdeklődési köröm a sport, de mellette több terület – zene, filmek, utazás, kultúra, közélet – érdekel, így először akkor nyeltem kis híján félre, mikor kiderült: a csoport, amibe osztottak, tisztán sportos. Mi lesz akkor a többivel, merült fel bennem, ám Harle, Pataki és Fogl szakácsok előétele szerencsére ízlett.

Az esti főfogás is mindig gazdagra sikeredett, így a lakoma kellős közepén kellett már a foci – lemozogni a plusz terheket. Mivel előzetesen főként az írottsajtót kívántam, az első napokban túladagolt szóbeli, tévés feladatok kissé megfeküdték a gyomrom. Biztosan ezt akarom-e? – merengtem, még a konyhát is szidtam, majd kialudtam magam a történtekre. És láss csodát.

Nem tudom, a KOS-ban milyen fűszereket használnak, de a hatodik nap végére mintha rákaptam volna a főztjük zamatára, mint valami drogra. A jövőben rendesen hiányolni fogom e KOSztot, bár szeptembertől kiváltható a törzsvendég kártya! Evés közben jön meg az étvágy, csak ne legyek túl torKOS...

Sz. A.


„Beszédhibás” bemondó. A kedves olvasó, televízió-néző biztosan látott már ilyen-olyan bakikat egy élő adás során, legyen az reggeli műsor vagy  híradó. Olyannal azonban még valószínűleg nem találkozott, hogy az előadó végig „makogja” a rábízott szöveget...

Már napokkal előre tudtuk, hogy lesz egy ilyen feladat. Lelkileg készültünk rá, de a másnapi híreket nem tudtuk megjósolni. Ezért is volt szép, amikor három órakor szóltak, hogy van egy órája mindenkinek megírni az anyagot, és előadni. Teljes lett a fejetlenség, mindenki kotorta elő táskája legmélyéről az aznapi újságot, a füzetet, a tollat. A feladat adott: 2 perces anyag összeállítása, 10 perc alatt. Kerestük az újságban a hírt, amelyről el tudtuk képzelni, hogy Szellő István is beválogatná a híradóba. A csuda vigye el! Hát ilyenkor nem történik semmi érdemleges?

A matematikai szál itt lép életbe. Az okosoktól hallottuk, hogy egy zöldfülűnél a dadogás és az izgalom miatt akár 50 százalékkal is megnőhet az az idő, amit egy hír felolvasására alaphelyzetben szánna. De egy másik okos 20-at mondott. Számító nép a magyar, de hát ennyire? Jön a megmentő terv: Írjuk a lap másik felére a kisebb híreket, mondjuk olyanokat, amiért Erős Antónia is Szellő sorsára jutna. Az olvasó most nevet, de abban a helyzetben egy ilyen ötlet életmentő lehet. Párszor magunkban felmondjuk a leckét, de sejtjük, értelme nincsen, ugyebár az okosok mondták.

Felmegyek a lépcsőn, magamban motyogva az anyagot, sok értelme, természetesen, még mindig nincs. Leülök a székre, asztalon a műsorterv, szemezek a kamerával. Jön a megmentő hang: „A másik kamerába!” Pedig mennyire elterveztem, hogy nem fogom összekeverni. Ráadásul itt csak kettő közül lehetett választani. Önmarcangolásra nincs idő... Belekezdek, minden flottul megy. Az időt pontosan sikerült betartani, kár, hogy az utolsó tíz másodpercre leblokkoltam, de valahogy sikerült befejeznem még időben.

Megnyugtatom az olvasókat, ilyet a tévében nem fognak tapasztalni. Remélhetőleg a tanfolyamon ezt pár hónap után teljesen „kinőjük”, és akik tényleg oda kerülnek majd az Önök nappalijába, már profik lesznek.

És ugyan jelenleg Szellő István és Erős Antónia állása nincs veszélyben, de a jövőjükről már nem tudok ilyen magabiztosan nyilatkozni...  Volt pár ígéretes produkció a PRE-KOS-on...

A. M.


Baki-órák. Harle Tamás is így szólt hozzánk: „ne bánjátok, ha hibáztok, mert abból tudtok tanulni.” Teljes mértékig egyet kell értsek vele! A hétfői „baki óra” is ennek a szellemiségnek a jegyében telt el. Mikor hullafáradtan hazaestem, a szüleim egyből kifaggattak: „na, mi volt, mesélj valami izgalmasat!” Miközben a vacsorámat ettem, eleget téve kérésüknek, sztorizgatásba kezdtem. Szüleim legnagyobb sajnálatára mégis a szakma árnyoldalait mutattam be. Például azokat az eseteket, amiket hétfőn, a KOS műhelyében vizsgáltunk meg. Elújságoltam nekik mennyire nehéz az, amikor tudja jól az ember, hogy tíz másodperc múlva adásba kerül, és még halvány fogalmi sincs arról, mit kell habognia a kamerába. Vagy azt, amikor nem jut eszébe a riporternek a kedves vendég neve – mert ilyen is előfordulhat.

Természetesen a „kedves” néző csak annyit lát az egészből, hogy X, Y nem képes megoldani a rá bízott feladatot, emiatt aztán éktelen haragra gerjed, és szitkozódni kezd. Hétfőn még volt szerencsém kipróbálni az MTVA épületében a híradózást. Minden könnyelműség nélkül állíthatom, hogy egyáltalán nincs könnyű helyzetben a bemondó, hiszen a figyelmét több helyre is meg kell osztania. Ezek után merje azt valaki kijelenteni, hogy egyszerű a riporterek élete…

S. M.


Nagyon jól éreztem magam a PRE-KOS-on, már mennék vissza minél hamarabb. De sajnos még egy évet ki kell bírnom. unsure Nagyon megtetszett a közeg, az emberek és a híresebb médiaszereplők segítőkészsége. Amit furcsálltam, hogy nagyon segítőkész volt mindenki, partnerként kezeltek, nem pedig ,,alattvalóként" ahogyan nagyon sok helyen működik ez a mai világban. Főleg egy főiskolán vagy sajnos a középiskolákban is általában. Itt álljon még egy példa: utolsó előtti este unokatestvéreimmel beültünk egy kocsmába, arra jött Suba Kata tanárnő, meg a végzett diákok és az utcán is megismert. Ott is mondta még a hasznos tippeket, ami már egy középiskolás tanárra sem jellemző. Az utcán nem hogy tanítana, még meg sem ismer... Pedig ő azért - mondjuk ki őszintén - hol ér fel egy Suba Katával?! Röviden összefoglalva: hatalmas élmény volt számomra!

M. L.


J „Percig sem titkolták: precedenst akartak teremteni velünk a nyári PRE-KOS-on: prezentálni minket a médiának, hogy precíz felkészüléssel már preventíven ispregnánsan növelheti bárki a saját presztizsét, bizonyítva, hogy predesztinálva van rá, hogy pre-, azaz profi riporter legyen!” J

D. K. G.


Mindegyik írásnak akad egy-egy erénye, de amúgy a „rendes” KOS-ban inkább csak B- (azaz bémínusz) jegyre számítsanak ilyen cikkekre.
A kritikai véna ugyanis sehonnan sem hiányozhat. Még akkor sem, ha a KOS-ról írnak. Sőt!

Ja, és az információkat tessék – legalább két helyről kontrollálni. Emlékeznek, hogy mondta a külföldi kolléga: ha anyád azt állítja, hogy szeret, ellenőrizd még egy forrásból! :-))))

K. G.

SZAVAZÁS
SZAVAZÁS LEZÁRVA! Melyik hétköznap esti focimeccs közvetítésén szeretnél résztvenni 2018 őszén a KOS-ban?
 
Keresés