Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Nyílt hétvége a riporteriskolában (2015 tél)

„CSAPÓ 1”

PRE-KOS_csapo2015jan

A PRE-KOS #50 első napja

„CSAPÓ 1”

Nyílt hétvége a riporteriskolában

A PRE-KOS #50 első napja

Gyerekkoromban – ami a 80-as, 90-es évekre tehető – meghatározó élményt jelentettek számomra a rádiós és televíziós sportközvetítések. Alföldi születésűként sajnos a legtöbb helyszínre nem jutottam el, de a rádióban és tévében a különböző stílusban szórakoztató közvetítéseket hallgatva úgy éreztem, nem vagyok egyedül, én is ott vagyok a mérkőzéseken. Leginkább ez az élmény keltette fel bennem az érdeklődést az iránt, miként is készülhetnek ezek a műsorok, milyen lehet egy sportriporter élete.

Pár hónapja olvastam a riporteriskoláról az interneten, az pedig bizalmat ébresztett bennem. Szimpatikusnak tűnt a képzés felvételijét megelőző nyílt hétvége: díjmentes lehetőség nyílik megbizonyosodni arról, vajon tényleg ilyen lovat akar-e a jelentkező. Mivel az iskola a sportriportereken túl szerkesztőket, újságírókat is képez, így azzal az elképzeléssel vágtam neki a hétvégének, hogy igyekszem megbizonyosodni arról, mi állhat közelebb hozzám.

Az épületbe lépve egyetemi előkészítő hangulata fogadott, számítottam rá, hogy sok fiatal érdeklődő lesz, de arra nem, hogy kizárólag csak ők lesznek. Kilógtam a sorból. Végzett hallgatók fogadták az érkezőket, és segítettek a regisztrációban. KOS-pólós ismertetőjelük tudatta, kihez fordulhatunk, ha valamilyen kérdésünk van.

Komlósi Gábor köszöntött minket, egyben bevezető előadást is tartott nekünk. Nosztalgikus anekdotáit szívesen hallgattam, precíz hangja a régi pingpong-közvetítéseket idézte fel bennem.
Rögtön lehetett plusz pontokat szerezni az ösztöndíjhoz, ami egyben egyfajta belerázódást  jelentett. Egy közvetítés végét kellett szimulálni, amit időre kellett teljesíteni. Akadt néhány bátor jelentkező, én nem voltam köztük…

Hosszú percekbe telt, míg a technikai feltételek rendelkezésre álltak, ezt Komlósi úr rutinosan áthidalta azzal, hogy rövid, frappáns riporteri példákkal, praktikákkal tartotta fenn figyelmünket.
(A technikus fiú a nap folyamán aztán többször is feltűnt, magányos, szinte élet-halál harcát víva a technika ördögével.)

Hamar kaptunk szorgalmi feladatot is. A szünetben tűnődve olvastuk, miként és milyen cikket kell átszabnunk vagy kommentálnunk valamilyen formában.

A bevezető előadás után útra keltünk, és belenéztünk egy operatőri előadásba, utána pedig mi, „sportosok” a DigiSportos Haraszti Ádámot kérdezhettük, aki kitartóan válaszolt kérdéseinkre. A „sajtótájékoztató” közben kamerapróbára kellett mennünk, amire utólag azt mondom, számomra olyan volt, mint egy rossz álom. Az első 10 másodpercen kívül nem is azt mondtam, amit akartam, az időből is kifutottam, az 1 perc inkább 1 pillanatnak tűnt. Rossz kedvem lett ezután.

Még a következő előadásra is a sportosokkal tartottam, Koppányi Gergely Kompany újságíró és videóbloggertől kaptunk tippeket az off-tube kommentáláshoz.

A focimeccsek közvetítésére már nem iratkoztam fel. Beültem meghallgatni Németi Kitti előadását, aki arról adott gyakorlati tudnivalókat, mire kell figyelni a stúdióban, tévés felvételnél. Ezt is hasznosnak találtam.

Én lassan 9 éve dolgozom teljesen más területen (termelő vállalatnál, humán erőforrás területen). Az utóbbi időben foglalkoztat új élmények keresése, akár másfajta munka, másmilyen közeg megismerése. Ma itt úgy éreztem magam, mint pályakezdő koromban. Kiléptem a komfortzónámból, a megszokottól teljesen eltérő élményt kaptam.

Nem tudom még, a második nap hogyan alakul, de az biztos, hogy már az elsőn olyan ismereteket kaptam, amelyekkel hazatérve a tévét bekapcsolva máris éreztem, hogy kicsit másképp nézek bármilyen műsort, legyen az sportközvetítés, stúdióbeszélgetés vagy időjárás-jelentés. Úgyhogy megérte eljönnöm. Köszönöm.

 

Veszprém, 2015.01.10.

                                                                                              Rajki Henriett



Keresés