Get Adobe Flash player
Komlósi Oktatási Stúdió, a mindig megújuló médiaiskola
Tanáraink 1990 –

Pataki Gábor (KOS-35.) és Németh Vivien (KOS-43.?) írása (2011)

Kolumnás cikk
a PRE-KOS-ról

PatakiGabor35KOSmezNemethVivien43PortreKolumnás (azaz egy teljes oldalas) cikket szentelt a KOS nyári nyílt hetének a Komárom megyei napilap, a 24 Óra. Szerzői a PRE-KOS résztvevői: Pataki Gábor (KOS-35.) tanársegéd és Németh Vivien (PRE-KOS) hallgató.

PatakiCikkPRE-KOS2011

NYÍLT HÉT Érvényesült a mélyvízelmélet a riporteriskolában.

Huszonegy év és negyvenkét évfolyam után sem fogynak a tehetségek és a lehetőségek.

Beszámoló a PRE-KOS-ról: a tanársegéd és a diák „négykezese”.

CSIPETNYI „KOSTOLÓ” A MÉDIÁBÓL 

komaromi24oraKedden éjfélkor még vagy tizenöten ültünk a Haférban, és Hajdú B. Istvánt (KOS-1.), a mai talán leg(el)ismertebb sportriportert hallgattuk. Csak most épp nem BL-t közvetített a tévében, hanem ott ült közöttünk az egyik széken és onnan sztorizott.

Pataki Gábor (KOS-35.)

BUDAPEST Aki valaha nézett már sportközvetítést, legalább egyszer kiáltott fel a fotel karfájára vagy épp a kocsmaasztalra csapva, hogy vajon azt a kedves riportert ki a még kedvesebb szerkesztő engedte a mikrofon mögé (csak ugyanezt esetleg kevésbé cizelláltan megfogalmazva). Mert nem igaz, hogyan lehet ennyi hülyeséget összehordani!

A tízmillió szövetségi kapitány országában van legalább ötmillió sportriporter is – akit pedig a sport nem érdekli, az szidja a közéleti újságírót, a tévébemondót, a rádióriportert, „ennél még én is jobban csinálnám” felkiáltással.

Én a gombfocimeccseimet közvetítettem a linóleumomról, és a plüssállataim egybehangzó pozitív visszajelzése nyomán határoztam el, hogy én kérem már (7 évesen) képernyőképes vagyok! Aztán az évek múlásával belekóstoltam a médiába, és elhatároztam, hogy a „civil” tanulmányaim mellett beiratkozom a Komlósi Oktatási Stúdióba, mert aki a médiában számít, az vagy ott végzett, vagy ott tanít. Így lettem a KOS 35. évfolyamának tagja.

Hasonló életérzés miatt kezdik el a legtöbben a KOS-t. Mert vagy gyerekkoruk óta vonzza

őket a média, vagy 40 évesen már úgy vannak vele, hogy érdemes lenne a szürke hétköznapok

után most már valami izgalmasba is belekóstolni, meg ugye mindenki tudja, hogy ügyesebben közvetítene Léderer Ákosnál (KOS-13.) és jobban vezetné a Híradót Novodomszky Évánál (KOS-15.).

Augusztus végén a KOS egy ingyenes nyílt hetet hirdetett, aki csak akar, tessék, jöjjön, próbálja ki magát! A legjobb pedig teljes tandíjmentességet kap a két féléves képzésre. Hát akkor csapó! Felvétel indul!

(Ja, hogy én hogy kerültem a nyílt hétre? Hát, valakinek a Balaton a Riviéra, nekem a KOS volt a nyaralásom az idén – már végzett hallgatók 14-en csoportvezető tanársegédekként kapcsolódtunk be a „PRE-KOS”-ba.)

...

Gábor (Komlósi, az alapító iskolaigazgató, öttusa- és pingpongversenyek kommentátoraként emlékezhetnek rá a TeleSportból) csak nem tudja lebeszélni az érdeklődőket a médiáról. Csillog az összes „nyílt hetes” diák szeme, jár a lábuk, hogy csak adjanak már nekik egy BL-döntőt, de minimum egy mikrofont és kezdjünk már!

...

Négy csoportra oszlunk, én megkapom a „sportos hármast”. (Vagy ők engem, nézőpont kérdése, nekik ezt dobta a gép.) Jó csapat lesz ez! És még mindig csillog a szemük. (És tagadhatatlan, nekem is.)

...

Hát, tessék, itt a kamera! Oda kell ülni, igen, határozottan, okosan mondjad, hogy miért jöttél

ide! – erre annak ellenére, hogy a srácok közül szinte mindenki amatőr (na persze, azért vannak itt!), profi módon, hebegés-habogás nélkül elmesélik kettő percben, miért jöttek a PRE-KOS-ba. (A jelek szerint mindegyikőjük csapkodta már a fotel karfáját.)

...

Izgatottak, nyüzsögnek – mi pedig próbáljuk tapasztalatainkat átadni nekik. Ne izguljanak, mi is túléltük az első cikkírást, az első odalépős interjút, az első stand upot. (Nem a comedy-t, hanem amikor például a híradóban a riporter megáll a ház előtt és onnan mondja el a plusz információkat.)

Közben csapatot építünk a többiekkel – lélekápolásra meg igazából nincs is szükségük, tisztában vannak saját magukkal. A 17 éves gimnazista éppúgy, mint a 36 éves NB I-es kosaras...

Minden este kerekasztal-beszélgetés egy befutott KOS-ossal. Jön „Forma–1” Szujó Zoli (KOS-19.), Novodomszky Éva (KOS-15.), a Lator címû botránykönyv írója, Gantner Ádám (KOS-21.), a Playboy felelős szerkesztője, Bus István (KOS-12.), a Fradi sajtófőnöke, Féderer Andrea (KOS-21.) és Hajdú B. István (KOS-1.). Elmondják, hogyan lehet az utcáról az álmokig repülni. A recept egyszerű, csak hinni kell magadban és alázatosnak lenni. (No és a riporteriskola által adott kapaszkodók és kapcsolati tőke sem utolsó.)

...

Közvetítünk meccset, híradót csinálunk, szerkesztünk, újságot írunk, hangalámondunk, ott

vagyunk az utolsó bajnokin a Puskás-stadionban, a szakma nagyjai tartanak szemináriumokat (Harle, Váradi, Suba, Borbély) – illetve mi, tanársegédek esténként egy sör mellett szakmázunk a diákjainkkal.

...

Nagy Viktor és Varga Márton nyerik az ösztöndíjat. (Kik ők? Tessenek eltenni ezt az újságot

és 5 év múlva elővenni!) De már most tudok borítékolni 20 olyan nevet, akik 5-10 éven belül a magyar média meghatározó tagjai lesznek. És tudják, mi a csodálatos? Negyvenkét évfolyam után még mindig vannak tehetségek, még mindig van lehetőség. Csak hinni kell magunkban – lásd fent.

...

Búcsúbuli egy 10 perc alatt eltelt hét után. Ölelések, kézfogások. Találkozunk a KOS-43-ban!

Hajdú B. István pedig éjszakába nyúlóan sztoriz a kitartóknak.

...

Nézünk egymásra a tanársegédekkel. A srácok előtt két fantasztikus félév áll – és sokak előtt a média kitárt kapui. Mi pedig már médiamunkásokként merengünk, én meg eldüdörészem

Geszti Péter sorait. Mert „az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most

vagyok”. Kicsit újra KOS-os.

***********

A média kulisszatitkai, remegő kéz és hang, illetve a mélyvízelmélet egy PRE-KOS-os diák szemével

EGY HÉT, nincs megállás. Dolgozni kell és kipróbálni mindent, amit csak tudsz. De egyben szórakozás is, MTV-székház, Puskás-stadion, vízisprint verseny, új barátok. Így tudnám jellemezni azt az időt, amit a KOS nyílt hetén töltöttem – nem tudtam, mire vállalkozok, de ma már hiányzik az ottani társaság, és a feladatok sora.

Mélyvízelmélet? Már a második napon kamera előtt állva kellett megmutatni, mit tudunk –

az MTV székháznál.

Remegő kézzel és hanggal kezdtük, de az idő múlásával mindenki belelendült. Minden

nap tartogatott valami kis meglepetést vagy épp nehézséget. Volt, hogy szinte meg sem álltunk egész nap, mint szombaton. Kezdésnek előadás a sajtóházban, majd irány a Rádió-

és Televíziótörténeti Múzeum, ahol Komlósi Gábor előadásában nyerhettünk betekintést a régi kütyük világába. Innen a városligeti vízisprintre vezetett utunk.

Másnap egy igazi sportos délután következett. A kezdőhelyszín a Vasas-pálya volt, ahol mi sportolhattunk egy kicsit, de persze a kamera és a mikrofon sem hiányozhatott. A napot a Puskás Ferenc Stadionban zártuk, az arénában rendezett utolsó bajnoki mérkőzésen. Akik nem szeretik a focit, azok sem csüggedtek, hiszen az olimpiai intézmények igazgatója tartott kiselőadást például a stadionbéli koncertek hátteréről – amik fontos tényezői voltak annak, hogy a stadion még ma is áll, hiszen ebből komoly bevételek származtak.

Tapasztalat, tudás és rengeteg élmény ragadt rám, miközben a média világa még jobban magához láncolt.

Németh Vivien

PatakiCikkPRE-KOS2011


SZAVAZÁS
SZAVAZÁS LEZÁRVA! Melyik hétköznap esti focimeccs közvetítésén szeretnél résztvenni 2018 őszén a KOS-ban?
 
Keresés